Leírás


Az Európa keleti és nyugati felét egymástól csaknem fél évszázadon keresztül elválasztó vasfüggöny napjainkra egyre hangsúlyosabban a határok nélküli szabadság és az összetartozás jelképévé válik. E folyamatok, gondolatok állnak a Délkelet-Európai Transznacionális Együttműködési Program (South East Europe Program) támogatásával zajló Vasfüggöny túraút kialakítása mögött is. A nyomvonal mentén jelenleg egy kerékpáros turisztikai útvonal kialakítása zajlik, mely az EuroVelo 13 – Iron Curtain Trail (ICT) elnevezést kapta.

Bödeháza (Bödeháza-Szentistvánlak), Gáborjánháza, Szijártóháza, Zalaszombatfa, Genterovci/Göntérháza, Kamovci/Kámaháza, Radmožanci/Radamos, Žitkovci/Zsitkóc, Mostje/Hídvég, Banuta/Bánuta – tíz apró település a Kerka- és a Mura-vidék találkozásánál, a Hetés néprajzi tájon. Ezek az aprófalvak álltak annak a Vasfüggöny túraút kialakítását is megalapozó mintaprogramnak a középpontjában, amely a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet finanszírozásában, a Zöldutak Módszertani Egyesület (mint vezető partner), az akkori Vidékfejlesztési Minisztérium Tájvédelmi, Barlangvédelmi és Ökoturisztikai Osztálya (mint szakmai partner) és a Vasfüggöny Út Egyesület részvételével valósult meg 2013 őszén és 2014 tavaszán.

A mintaprogram egyik célja a Hetés értékes természeti és kultúrtörténeti jellegű tájelemeinek a helyi közösségek részvételével, a helyi tudás hasznosításával történő felmérése, valamint azoknak a lehetőségeknek a feltárása, amelyek lehetővé teszik e tájelemek tényleges megőrzését és fenntartható hasznosítását. A mintaprogram másik célja egy térségi szintű, a tájértékek turisztikai hasznosítását is lehetővé tevő zöldút kialakítása.

A program első szakasza során megtörtént az egyedi tájértékek szakértői felmérése. Az ezt követően szervezett kötetlen jellegű összejövetelek, a „Télesti beszélgetések”, a közös terepbejárások, valamint a „Mesés Hetés Túrák” alkalmával a helyi lakosság és az érdeklődők megismerhették a szakemberek által értékesnek ítélt tájelemeket, emellett a felvételezést végzők is sok érdekességet tudtak meg a helyi közösség tagjai által használt tájelemekről. Ezen programok a közösségépítést, valamint a táj és a helyi lakosság kapcsolatának elmélyítését is szolgálták. A program során mindösszesen 118 egyedi tájérték került be a kataszterbe.

A jellemzően katolikus vallású Hetés élő népi vallásosságának emlékei a nagy számban előforduló hitélettel kapcsolatos emlékek. Közülük kiemelkednek a 19. században, fából épült, jellegzetes alakú szoknyás harangok Szijártóházán, Göntérházán és Kámaházán. A Hetés jellegzetes épített emlékei a kódisállásos lakóházak, amelyek hosszanti oldalára előugró tornácot építettek. A falvak egykori élénk gazdasági életéhez kötődik egy másik jellemző hetési értéktípus. A homlokzatukon sárga-fehér festéssel és téglaberakással ékesített díszített pajták rendszerint az uralkodó szélirányra merőlegesen állnak, hogy az épület védje a lakóházat és az udvart a betörő jeges szelektől. A Hetés településeit több évtizeden keresztül elválasztó vasfüggöny emlékei a védelemmel kapcsolatos létesítmények, amelyek közül két határőrtorony és egy tankcsapda került be a kataszterekbe.

A hetési lakosság aktív közreműködésének köszönhetően több „rejtett” tájérték is előkerült. Ilyenek például a Szijártóháza külterületén lévő kutak, amelyek az egykori községi legelőkön állnak, ma már a felhagyást követő spontán erdősüléssel az erdő közepére szorultak, ezért felmérésükhöz igencsak elkélt a helyiek segítsége.

A táji változatosság szempontjából kedvező, hogy az épített értékek mellett a természeti jellegű tájértékek is nagy számban vannak jelen a térségben. A legelők és szántók peremén húzódó mezsgyéken magányosan álló terebélyes faegyedek, jellegfák – nagyrészt kocsányos tölgyek – a hetési táj jellegzetes karakterelemei. Az országos helyzethez képest viszonylag gyakori előfordulásuk azt jelzi, hogy nagy tisztelet övezi a Hetésben ezeket az idős és szép fákat. A jellegfák egyedi tájértékként való védelmét különösen indokoltnak tartjuk, hiszen amellett, hogy a hetési táj jellegzetes karakterelemei, fennmaradásuk az ökológiai hálózat megfelelő működéséhez is elengedhetetlen.

Az egyedi tájértékek megőrzése kulcsfontosságú a turisztikai vonzerő növelése szempontjából. A természeti és kultúrtörténeti értékek vonzerején alapuló, azokat kímélő turizmus hosszú távon biztosíthatja a helyi lakosság megélhetését. Az egyedi tájértékek továbbá sok esetben nevelő hatást gyakorolnak a mai kor emberére, és hozzájárulnak a tájhoz való kötődés erősítéséhez. A környezetünkben elszórtan megjelenő tájelemek sokunkban személyes emlékeket ébresztenek, némelyekhez kapcsolódóan történeteket ismerünk, vagy magunk éltünk át bizonyos eseményeket.

A tájértékekhez való személyes kötődés azonban a messziről jött ember számára sokszor nem kézzelfogható. Mégis fontos annak a ténynek a felismerése, hogy ez a tudás a helyiektől megszerezhető és továbbadható. A közösségbe való beilleszkedés, az aktív közösségi élet e tudás megszerzéséhez nélkülözhetetlen. Ennek révén ébred fel a tájértékek iránt a személyes felelősség, a tenni akarás érzete, amely a tájértékek tényleges megőrzéséhez feltétlenül szükséges.

A mintaprogram mintaként szolgálhat más hasonló jellegű, az egyedi tájértékekkel kapcsolatos felmérési és megőrzési programok számára, s egyben elősegíti a vonatkozó jogi szabályozás kialakítását, amely a tényleges védelem egyik fontos alapját teremtheti meg.

A helyiek részvételével zajló programok lehetőséget kínáltak arra, hogy az érdeklődők újra felfedezhessék lakókörnyezetük szépségeit, és különböző érdekes történetek révén újjáéledhessenek az eddig elfeledett táji örökséggel kapcsolatos emlékek.

A Mesés Hetés Zöldút ma már egyre szélesebb körű ismertségnek örvend, s remélhetően a térség egészséges fejlődésében is szerepet kaphat a jövőben.